1. Standard amerikai sörök
Ez a kategória azokat a hétköznapi amerikai söröket írja le, amelyek széles körben elterjedtek. A kategóriában szereplő ale és láger sörök nem rendelkeznek komplex ízvilággal, inkább egyszerűen érthető ízek jellemzik őket. Az ale sörök lágerszerű vonásokkal rendelkeznek, vagy úgy vannak megkomponálva, hogy a nagyüzemi lágersörivók számára is jó átvezető sör legyen. A nagyobb nemzetközi népszerűségnek örvendő sörök leírásai a Nemzetközi láger sörök kategóriában kerülnek ismertetésre
2. Nemzetközi láger sörök
A világ legtöbb országában ebből a típusból kerülnek ki a prémium tömegpiaci lágersörök. Függetlenül attól, hogy az amerikai, vagy az európai stílusból fejlődtek-e ki meglehetősen uniformizált karakterük van és erőteljes marketing van mögöttük. Az eredeti pilzeni típusú lágerekből származnak, vannak színesebb változatai több malátaízzel, de még megfelelnek a szélesebb tömegek ízlésének. Sok országban az adott ország nevével utalnak a sör stílusára. A “nemzetközi” szó használata nem azt jelenti, hogy a sörök ilyen névvel lennének jelölve; ez sokkal inkább egy bekategorizálása a világszerte gyártott hasonló söröknek.
2B. Nemzetközi borostyán láger
3. Cseh láger sörök
A cseh lágereket általában erősségük (csapolt, láger, speciális) és színük (világos, barna, fekete) alapján soroljuk csoportokba. A cseh fordítása ezeknek a kategóriáknak světlé (világos), polotmavé (barna), és tmavé (fekete). Alkoholtartalmuk alapján výčepní (csapolt, 7–10 °P), ležák (láger, 11–12°P), és a speciální (speciális, 13 °P feletti). A pivo szó természetesen a sör szó cseh megfelelője. Az erősségük alapján besorolásuk hasonló a német schankbier, vollbier, és starkbier csoportosításhoz, habár a fajsúly tartományok különböznek. A cseh sörök osztályba sorolása gyakran egyszerűen csak a fajsúlyuk alapján történik meg. Gyakran találhatunk variációkat szín-erősség besorolásnak megfelelően, elsősorban a speciális osztályon belül. A stílus leírások ezen osztályok variációiból épülnek fel, míg más piacon fellelhető cseh sörtípusok nincsenek besorolva (például az erős Cseh Porter). Ez nem jelenti azt, hogy a továbbiakban felsorolt sörök lefedik a teljes kínálatot, egyszerűen csak csoport besorolási módot kínálnak a leggyakoribb típusokhoz bírálati szempontból.
A cseh láger elsősorban abban különbözik a német és más nyugati megfelelőiktől, hogy míg a német láger sörök szinte mindig teljesen leerjedt, vékony karakterűek, addig a cseh lágerek tartalmazhatnak kevés mennyiségű le nem erjesztett szénhidrátot a kész sörben. Ennek következménye a kissé magasabb végerjedésfok (és a kissé alacsonyabb látszólagos erjedés is), így testesebb és komplexebb ízű sört eredményez az azonos színű és erősségű társaikkal szemben. A német lágerek általános jellemzője, hogy tisztább erjedési profillal rendelkeznek, míg a cseh lágereket gyakran alacsonyabb hőfokon (7-10 °C) erjesztik hosszabb időn át, így lehetséges, hogy ízében fellelhetünk (ízérzékelési küszöb szintjén) némely diacetil ízt, melyet inkább a testes karakter jellemzőjeként lehet felfogni, mintsem egyértelmű aroma és íz komponensként (jelentősebb vajkaramell-diacetil íz jelenléte mindenképp hibaként értelmezhető). A cseh láger-élesztő törzsek nem annyira tiszták, mint német megfelelőik, ezért segítik a magasabb végerjedésfok elérését (természetesen a cefrézési eljárásnak és alacsonyabb erjesztési hőmérsékletnek is köszönhetően). A cseh lágerek tradicionálisan dekokciós cefrézéssel készülnek, (gyakran dupla dekokciós eljárással), még a mai modern maláták megléte ellenére is, míg a legtöbb mai német láger már infúziós vagy lépcsőzetes infúziós cefrézéssel készül. Ezek az eltérések adják a testességet, kortyérzetet és ízprofilt, amelyek a cseh lágereket jellemzi.
3B. Cseh prémium világos láger
4. Világos, maláta hangsúlyos európai láger sörök
Ez a stíluskategória az átlagostól (vollbier) az erősig (starkbier) terjedő erősségű, világos német lágereket tartalmazza, amiknél a pilzeni maláta íze van hangsúlyban, de ugyanakkor jól le van erjesztve.
5. Világos, keserű hangsúlyos európai sörök
Ez a kategória azokat a világos német eredetű söröket írja le, amelyek a hagyományos német komlókból eredő keserűsége az enyhétől a visszafogottan erősen komlózott karakterig terjed. Ezek általában alsóerjesztésűek, vagy ászokoltak a lágyabb profil elérése érdekében, és ahogy a legtöbb német sör, jól leerjesztettek.
6. Borostyán, maláta hangsúlyos európai láger sörök
Ez a kategória a borostyán, német eredetű, alsóerjesztésű lágersöröket tartalmazza, amelyek inkább malátahangsúlyosak, és erősségük az átlagostól (vollbier) az erősig (starkbier) terjed.
7. Borostyán, keserű hangsúlyos európai sörök
Ez a kategória a borostyán német vagy osztrák eredetű söröket tárgyalja az egysúlyban lévőktől (maláta és komló jegyek tekintetében egyforma intenzitás) a keserűhangsúlyosakig.
8. Sötét európai láger sörök
Ez a kategória azokat a német átlagos erősségű (vollbier) láger söröket tartalmazza, amelyek sötétebbek a borostyán-barna színnél.
9. Erős európai sörök
Ez a kategória az erősebb ízű és alkoholosabb lágereket tartalmazza Németországból és a Baltikumból. A többségük sötét, de néhány világos változat is ismert.
10. Német búzasörök
Ez a kategória a világos és sötét színű vollbier- és starkbier-erősségű, nem savanyított német búzasöröket tartalmazza.
11. Brit bitter sörök
A brit bitter sörök családja az Angol pale ale-ekből nőtt ki az 1800-as évek végén, frissen csapolt sörként. Karamellmaláták használata bitter sörökben az első világháború után terjedt el. Hagyományosan nagyon frissen csapolják, túlnyomás használata nélkül (gravitációs vagy kézi szivattyú segítségével), pincehideg hőmérsékleten (“igazi ale”). Az Egyesült Királyságban gyártott, palackozott vagy kegbe töltött bitter sörök gyakran hordós (cask) sörök exportra szánt, magasabb alkoholtartalmú és erősebben szénsavasított változatai, és más karakterük van, mint csapolt társaiknak Nagy-Brittaniában (gyakran édesebbek és kevésbé komlósak, mint a hordós verziók). A következő irányelvek a stílus “valódi ale” változatát mutatják be, nem a kereskedelmi célú export változatokat.
Több helyi változata létezik a bitter söröknek, a sötétebb, édesebb, gyakorlatilag hab nélkül csapolt verzióktól a világosabb, komlósabb, nagy habbal csapolt verziókig, a két véglet között rengeteg átmenettel.
A bíráknak nem szabad túlhangsúlyozni ezen sörök karamell-komponensét. Az exportált bitter sörök lehetnek oxidáltak, ami emeli a karamell-szerű aromákat (és más, negatív aromákat is). A bírák ne feltételezzék, hogy az oxidációból eredő aromák hagyományosak vagy szükségesek ehhez a stílushoz.
12. Világos brit nemzetközösségi sörök
Ebbe a kategóriába az egykori Brit Birodalom országaiból származó világos, közepesen erős, komló-túlsúlyos, keserű ale sörök tartoznak.
13. Barna brit sörök
Bár a sötét mild, a barna ale és az angol porter történelme elég régre nyúlik vissza, ez a stíluskalauz a modern verziókat írja le. Csak a bírálás céljából vannak összecsoportosítva, mivel gyakran hasonló ízekkel és egyensúllyal bírnak, de nem szeretnénk azt sugallni, hogy közös az eredetük. A hasonló jellemzők az alacsonytól mérsékeltig terjedő erősség, a sötét szín, az általánosságban véve malátahangsúlyos összbenyomás és a brit eredet. Ezek a stílusok történelmileg nem kapcsolódnak egymáshoz, és különösen nem fejlődtek tovább egy másik, itt szereplő stílusba, illetve nem képezték egymás összetevőit. A kategória nevét történelmileg sosem használták a sörök ilyen típusú csoportosításának a leírására, ezt a nevet mi adtuk a bírálati kategóriának. A „barnasör” egy elkülönülő és fontos történelmi termék, amelynek nincs köze ehhez a kategóriaelnevezéshez.
14. Skót ale sörök
Jelenleg három széleskörben elterjedt hagyományos sörstílus létezik Skóciában: a 70/- skót erős, a 80/- skót export és az erős skót ale (Wee Heavy, 17C stílus). A 60/- skót könnyű ritkán, és általában csak cask hordóban elérhető sör, de úgy tűnik, hogy egy kicsit a reneszánszát éli. Ezek a stílusok a modern formájukat a második világháború után nyerték el, függetlenül az azonos elnevezések korábbi használatától. Jelenleg a 60/- hasonló a sötét mild-hoz (13A), a 70/- hasonló a közönséges bitter-hez (11A) és a 80/- hasonló a legjobb bitter-hez (11B). A skót söröknek más a balanszuk és az ízprofiluk az angol sörökhöz képest, de ugyanazt a piaci pozíciót töltik be.
A könnyű, az erős és az export söröknek hasonló ízprofiljuk van, és gyakran úgynevezett ’parti-gyling’ eljárással készítik ezeket (ahol cefrézés után több részre osztják a levet, majd a különböző forralások után, többféleképen keverik össze a sörlevet az erjesztés előtt, így kapnak végül különböző típusú söröket). A fajsúly növekedésével a sör karaktere is változik. Hagyományos összetevő volt a dextrin pale ale maláta, kukorica, sötét sörfőzőcukor, és színezéknek sörfőző karamell. A modern receptek (második világháború utániak) gyakran adnak némi sötét malátát, és alacsony százalékban kristálymalátát a recepthez, egyéb alapanyagokkal együtt, mint az amber maláta és a búza. Skót sörfőzők hagyományosan egylépcsős infúziós cefrézést alkalmaztak, gyakran ’underlet’ cefrézéssel (az üstben lévő gabonához alulról, az álfenéken keresztül szivattyúzzák fel a vizet) és többszöri máslással.
Általában ezek a skót sörök gyengébbek, édesebbek, sötétebbek, kevésbé vannak leerjesztve és kevésbé komlózottak, mint a modern angol sörök. Ezek a sörök kicsit alacsonyabb hőmérsékleten vannak erjesztve, mint a társaik. Ezek a különbségek el vannak túlozva a népi irodalomban; észrevehetőek, de nem nagyok, viszont elegendőek, hogy a sör balanszára hatással legyenek, ami talán a nemzeti ízpreferenciát jelzik. A balansz malátás és valamelyest édes marad a magasabb végső fajsúly miatt, alacsonyabb alkohol és komlózás mellett. Ezen eltérések nagyrésze az angol söröktől az 1800-as évek vége és az 1900-as évek közepe között történt.
Bizonyos megoldásokat, amiket a házisörfőzők használnak – mint az üstben történő karamellizálás, vagy a nagyarányú kristálymaláták használata, nem igazán használják a hagyományos termékekben, de hasonló ízeket el lehet érni, ha a hagyományos alapanyagok nem elérhetőek. A tőzegen füstölt maláta nem csak nem autentikus, de egy fenolos ízt is ad, ami ezek közül egyik stílusban sem megengedett. A füstös verziókat (bármilyen típusú füst) a 32A. Klasszikus füstös sör kategóriában kell nevezni.
A ’shilling’ (/-) jelölés használta skót érdekesség. Eredetileg a hogshead méretű cask hordóban lévő sör árára utalt, ami az idők alatt nem lehetett állandó. A shilling ma már nem használatos fizetőeszköz Skóciában, de a sör típusokra az elnevezés megmaradt, pedig az első világháború alatt az eredeti jelentése értelmét vesztette. Amit manapság is jelent, az az, hogy a nagyobb szám erősebb sört takar, de legalábbis ugyanazon sörfőzde termékeinél. A két világháború között néhány sörfőzde a pintenkénti árat használta a shilling helyett (pl.: Maclay 6d lett a 60/-, 7d lett a 70/-, 8d lett a 80/-). Akkoriban, zavaró módon a 90/- pale ale egy alacsony fajsúlyú üveges sör volt. Mindenesre érdekes.
15. Ír sörök
A tradicionális ír sörök felsőerjesztésűek, színük a borostyántól sötét színűig, erősségük a mérsékelttől az enyhén erősig terjedhet. Gyakran tévesen vannak megítélve, ami az exportált verziók eltérő jellegéből adódik, vagy a jól ismert sörgyárak, nagy mennyiségben előállított sör speciális tulajdonságaira való túlzott összpontosítása miatt. Az alábbi stílusok mindegyikének szélesebb a skálája, mint ahogy az a köztudatban él.
16. Sötét brit sörök
Ez a kategória az átlagos erősségű, keserűtől az édesig terjedő modern brit és ír stoutokat tartalmazza, amelyek Angliából származnak még akkor is, ha némelyiket ma már széleskörűen Írországgal azonosítják. Ebben az esetben a “brit” kifejezés a tágabb értelemben vett Brit-szigeteket jelöli, nem Nagy-Britanniát.
17. Erős brit ale sörök
Ez a kategória tartalmazza a Brit szigetek erősebb, nem pörkölt (malátából készülő) söreit. Lefedi a stílusteret a bitter- ek, mild-ok és barna ale-k felett, a portereket és a stoutokat kizárva.
18. Világos amerikai ale sörök
Ez a kategória olyan modern, átlagos erősségű és világos amerikai ale-eket tartalmaz, amelyek a mérsékelten malátásságtól a mérsékelten komlósig terjednek.
19. Borostyán és barna amerikai sörök
Ez a kategória a modern amerikai borostyán és barna felsőerjesztésű ale vagy magasabb hőfokon erjesztett láger söröket tartalmazza, amik átlagos erősségűek, a kiegyensúlyozottól a keserűig hangsúlyosig terjedő minőséggel.
20. Amerikai porter és stout sörök
Ezek a sörök az angol névrokonaikból fejlődtek ki úgy, hogy az amerikai kézműves sörfőzők teljesen átalakították őket. Általában ezek a stílusok nagyobbak, erősebbek, pörköltmalátás- és komlóközpontúbbak, mint angol testvéreik. Ezek a stílusok a hasonló történelmük és ízprofiljuk miatt kerültek egy csoportba.
21. IPA sörök
Az IPA kategória a modern amerikai IPA-k és ezekből leszármazott stílusok számára van. Ez nem jelenti azt, hogy az angol IPA-k (12C) nem lennének helyénvalóak IPA-nak, vagy ne lenne közöttük kapcsolat. Ez egyszerűen egy módszer a hasonló stílusok csoportosítására a versenyekre. Az angol IPA-k a többi angol eredetű sörökhöz vannak kategorizálva, az erősebb dupla IPA (22A) pedig az erősebb amerikai sörökhöz. Az „IPA” kifejezés szándékosan nem „India Pale Ale”-ként van írva, mivel ezek a sörök történelmileg nem kerültek Indiába, és közülük sok nem világos színű. Mindazonáltal az IPA kifejezés a modern kisüzemi söröknél egy meghatározott kiegyensúlyozott stílussá vált.
21B. Speciális IPA - Belga IPA
21B. Speciális IPA - Fekete IPA
21B. Speciális IPA - Barna IPA
21B. Speciális IPA - Vörös IPA
21B. Speciális IPA - Rozsos IPA
21B. Speciális IPA - Fehér IPA
22. Erős amerikai ale sörök
Ebbe a kategóriába tartoznak a modern amerikai erős sörök, a maláta és a komló változó egyensúlyával. A kategóriát leginkább a magasabb alkoholtartalom és a pörkölt maláta hiánya határozza meg.
23. Európai savanyú felsőerjesztésű sörök
Ez a kategória tartalmazza a hagyományos savanyított európai sörstílusokat, amelyeket még mindig gyártanak, a legtöbbjüket (de nem mindegyiket) búzával készítik. Legtöbbjük keserűsége alacsony, a savanyúság biztosítja elsősorban az egyensúlyt, amelyet a keserűség egyébként biztosítana. Némely ezek a sörök körül édesített vagy ízesített, akár a sörfőzdében, vagy akár fogyasztás előtt.
24. Belga ale sörök
Ez a kategória tartalmazza a malátás egyensúlyos, ízesebb belga és francia ale-eket.
25. Erős belga ale sörök
Ez a kategória a világos, kiegyensúlyozottól erős keserűségű, jól leerjedt, legtöbbször inkább az élesztő karakter által, mint a malátás íz által kiemelt söröket foglalja magába, általában magasabb alkoholtartalommal (bár a limitek típusonként változnak).
26. Szerzetesi sörök
A vallási intézmények sörfőző tevékenysége hosszú múltra tekint vissza Belgiumban, bár gyakran megszakítják konfliktusok és megszállások, például a napóleoni háborúk idején és az első világháború alatt. Nagyon kevés ilyen intézmény főz sört manapság, sokuk engedélyezte neve használatát kereskedelmi sörfőzdéknek. A korlátozott termelés ellenére az ezekből a sörfőzdékből származó hagyományos stílusok meglehetősen nagy benyomást váltottak ki, és Belgiumon túl is elterjedtek.
Különböző kifejezéseket használtak ezeknek a söröknek a leírására, de sok megnevezés védett, és inkább a sör eredetét tükrözik, mint egy stílust. Ezek a kolostorok bármilyen stílust főzhetnek, de az ebben a kategóriában leírtak azok, amelyek a leggyakrabban kapcsolódnak ehhez a sörfőzési hagyományhoz.
Ebben a kategóriában egyfajta megkülönböztetés képen azokat a söröket vesszük sorra, amelyeket a vallási sörfőzdék ihlettek. Az egyediségük ellenére ezek a sörök számos közös tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek segítenek a stílusok jellemzésében. Mindegyik felső erjesztésű, nagyon magas leerjesztettségű (“emészthetőbb” Belgiumban), magas szénsavtartalmú a palackos érlelésnek köszönhetően (“Belgiumban újraerjesztik a palackban”), és jellegzetes, összetett és agresszív “belga” fűszeres-észteres élesztő karakterrel rendelkezik. Legtöbbjük magas alkoholtartalmú.
27. Történelmi sörök
A Történelmi sörök kategória olyan stílusokat tartalmaz, amelyek vagy majdnem kihaltak, vagy sokkal nagyobb népszerűségnek örvendtek a múltban és csak reprodukción keresztül váltak ismertté. Ez a kategória használható még tradicionális vagy némely országon belüli kulturális jelentőségű hagyományos sörökre is. A sör szerepeltetése a történelmi kategóriában nem arra utal, hogy jelenleg nem készítik, hanem azt jelenti, hogy kevésbé elterjedt stílusról van szó vagy újrafelfedezésük folyamatban van kisüzemi sörfőzdék által.
A történelmi sör lehet olyan kisebb jelentőségű, jelenleg kereskedelmi forgalomban gyártott vagy nem gyártott stílus, amely nem szerepel a stílusirányelvekben klasszikus stílusként. Lehet, hogy nem hallottunk róla, hogy soha nem látjuk versenyen, vagy hogy nem áll rendelkezésünkre elegendő adat ahhoz, hogy ésszerű bírálati útmutatót készítsünk. Ha olyan stílusról van szó, amelynek neve jelenleg használatos vagy használták, akkor valószínűleg ebbe a kategóriába tartozik. Nem ebbe a stílusba tartoznak a kísérleti sörök, amelyeket soha nem gyártottak, vagy más klasszikus stílusok, amelyekhez különleges összetevőket adtak hozzá.
Az ebben a kategóriában felsorolt vagy az ideiglenes stíluslistán szereplő bármely történelmi sör klasszikus stílusnak minősül a különleges sörkategóriákban való nevezés szempontjából, hozzáadott összetevőkkel (gyümölcs, fűszer, fa, füst stb.). Ez azt jelenti, hogy egy történelmi típusú sör használható különleges sörök alapstílusaként anélkül, hogy a sör automatikusan kísérleti sörré válna.
A BJCP örömmel fogadja a történelmi stílusok jól megalapozott beadványait, amelyek alkalmasak lehetnek a weboldalunkon található ideiglenes stílusok listájára, vagy a jövőben az ezen irányelvekbe való felvételre.
Történelmi sör: Kentucky Common
Történelmi sör: Londoni barna ale
Történelmi sör: Szesztilalom előtti láger
Történelmi sör: Szesztilalom előtti porter
28. Amerikai vadélesztős sörök
Az Amerikai vadélesztős sör gyakran használt kifejezés a kisüzemi sörkészítők és házisörfőzők között. A vadélesztős kifejezés nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezek a sörök spontán erjesztéssel készülnek, inkább azt jelzi, hogy ezeket a söröket a hagyományos sörfőző élesztőktől eltérő mikroorganizmusok is erjesztik, vagy talán vegyes erjesztésű sörök. Az amerikai szó használata nem jelenti azt, hogy a sörnek a klasszikus amerikai sörstíluson kell alapulnia, vagy hogy a sörkészítési módszereket kizárólag az Egyesült Államokban alkalmazzák.
Az ebbe a kategóriába tartozó alapstílusoknak egyáltalán nem kell klasszikusstílusúnak lenniük (bár lehetnek azok); valami olyasmi, mint például “blond ale, 7%” is megfelel, mivel az alapstílus jellege gyakran elveszik az erjesztés alatt. Ez a kategória a sörök széles skáláját célozza meg, amelyek nem illeszkednek a hagyományos európai savanyú, vad vagy spontán erjesztett stílusokhoz. Az ebbe a kategóriába tartozó összes stílus speciális, ahol számos kreatív értelmezés lehetséges, és a stílusokat csak a meghatározott erjesztési profilok és összetevők használata határozza meg. Speciális stílusokként a versenyző által megadott kötelező leírás a bíráló számára kiemelkedő jelentőséggel bír. Az ebbe a kategóriába tartozó stílusokat a felhasznált élesztő- és baktériumtípusok alapján különböztetjük meg - további információkért lásd az egyes stílusok bevezetőjét. A sörfőzésben használt rövidített kifejezéseket használjuk: Brett a Brettanomyces, Sacch a Saccharomyces, Lacto a Lactobacillus és Pedio a Pediococcus. További információkért lásd a szójegyzéket. A különleges vadélesztős sör stílus (28C) az e kategórián belüli más stílusokhoz tartozó sörökre vonatkozik, ha különleges összetevőket adnak hozzá. A kategórián belül minden stílusban lehet tölgyfát használni, de a más fában érlelt, egyedi ízű vagy más alkoholterméket tartalmazó hordókban érlelt söröket a különleges vadélesztős sör (28C) stílusban kell feltüntetni.
28B. Vegyes erjesztésű savanyú sör
28C. Különleges vadélesztős sör
29. Gyümölcsös sörök
A gyümölcsös sör kategóriába azok a sörök tartoznak, amiket valamilyen gyümölccsel, vagy több gyümölcs kombinálásával készítenek. A gyümölcs szót itt konyhai, nem pedig botanikai értelemben használjuk, - húsos, maghoz kapcsolódó növényi struktúrák, amik édesek, vagy savanyúak és nyersen fogyaszthatók. Ide tartoznak például az almatermésűek, (alma, körte, birs), a csonthéjasok, (cseresznye, szilva, őszibarack, sárgabarack, mangó, stb.), azok, amik angol nevében megtalálható a “berry” szó (eper, málna, áfonya), ribizlik, citrusfélék, aszalt gyümölcsök (datolya, aszalt szilva, mazsola, stb.), a trópusi gyümölcsök (banán, ananász, mangó, guava, passiógyümölcs, papaya, stb.), füge, gránátalma, fügekaktusz és így tovább. Fűszerek, gyógynövények, zöldségek nem ide, hanem egy másik, a 30-as kategóriába tartoznak, főleg azok, amik botanikai értelemben gyümölcsnek konyhai értelemben zöldségnek számítanak. Vagyis, ha egy gyümölcsöt a „rendszertanilag” szó használatával kell indokolni a leírás részeként, akkor nem erre gondolunk.
29B. Gyümölcsös és fűszeres sör
29C. Különleges gyümölcsös sör
30. Fűszeres sörök
Hétköznapi, vagyis konyhai értelmében használjuk a fűszerek, gyógynövények és zöldségek megnevezést és nem botanikai vagy tudományos értelemben. Általában véve fűszernek számít a növényeknek szárított magva, gubója, gyümölcse, gyökere, kérge, stb., amit ételízesítésére használnak. A gyógynövények leveles növények vagy növényrészek (levelek, virágok, szirmok, szárak) amelyeket ételízesítésre használnak. A zöldségek aromás vagy kevésbé édes, ehető növények, melyeket elsősorban főzéshez használunk, esetleg nyersen fogyasztunk. A zöldség megnevezés magában foglalhat néhány botanikai értelemben vett gyümölcsöt is. Ez a kategória kifejezetten magában foglalja az összes konyhai fűszert, gyógynövényt, a zöldségeket, valamint a dióféléket (minden, aminek az angol nevében a „nut” szó szerepel, beleértve a kókuszdiót is), a chili paprikát, kávét, csokoládét, fenyő-hajtást, csipkebogyót, hibiszkuszt, gyümölcshéjat (de a levet nem), rebarbarát, és hasonlókat. Nem tartalmazza viszont a konyhai értelemben vett gyümölcsöket és gabonákat. Az ízintenzív erjeszthető cukrok és szirupok (pl. agávé nektár, juharszirup, szörpök, cirok, melasz, méz) vagy édesítők (pl. laktóz) csak más, megengedett összetevőkkel kombinálva férnek bele a kategóriába, és nem szabad, hogy ezek domináljanak. A megengedett összetevők bármilyen kombinációja szintén nevezhető a kategóriában. Lásd a 29-es kategóriát a gyümölcs definíciója és példák végett. További megjegyzésekért lásd a 34. Különleges sörök bevezetőjét, különösen a hozzáadott összetevők és az alapsör egyensúlyának értékelésével kapcsolatban.
30A. Fűszeres, gyógynövényes, zöldséges sör
31. Alternatív alapanyagú sörök
Ebbe a kategóriába az olyan különleges sörök tartoznak, amelyeknek a hozzáadott gabona vagy cukor alapanyaga jellegzetes karaktert kölcsönöz a sörnek.
31A. Alternatív gabonából főzött sör
31B. Alternatív cukorral főzött sör
32. Füstös sörök
Ez a kategória olyan különleges söröket tartalmaz, amelyeknek füstös karakterük van.
33. Fával érlelt sörök
Ez a kategória fával érlelt vagy fahordós karakterű különleges típusú söröket tartalmazza, hozzáadott alkoholos karakterrel, vagy anélkül.
33B. Különleges faérlelésű sör
34. Különleges sörök
Noha számos különleges típusú sör szerepel ebben az útmutatóban, a különleges sörök kategóriában azok szerepelnek, amelyek nem illenek máshova. Kérjük, ellenőrizze le a többi speciális típusú kategóriát, mielőtt úgy döntene, hogy ebben a kategóriában nevezné a sörét!
34A. Különleges kereskedelmi sör
Helyi stílusok
Ez a kiegészítés olyan stílusleírásokat tartalmaz, amelyeket a helyi BJCP bírák vagy sörfőzők nyújtottak be egy adott országban vagy régión belül a feltörekvő, helyi jelentőségű stílusokhoz, amelyek szélesebb körű népszerűségnek örvendenek, vagy sem. A BJCP áttekintette, szerkesztette és ellenőrizte a stílusleírásokat, amelyeket bárki használhat, nem csak elnevezésként a helyi területen (bár az adott területen kívüli bírák nem biztos, hogy ismerik ezeket). Ezek a helyi stílusok a stílusleírás részét képezik, és nem ideiglenes stílusok.