Összbenyomás: Az átlagosnál erősebb angol ale, bár nem olyan erős vagy ízgazdag, mint egy angol árpabor (17D), de általában malátás. Melengető. Érlelt sör, a megfelelő tartásnak köszönhetően az érlelés pozitív hatásaival.
Illat: Malátásan édes, gyümölcsösen észteres, gyakran összetett aszalt gyümölcsös, boros, karamelles, melaszos, tejkaramelles, enyhe szirupos vagy más speciális malátás aromákkal. Némi alkoholos illat és diós oxidációs jegyek elfogadhatóak, amennyiben azok sherrys, portóis vagy madeirás jellegűek. Komlóillat általában nincs jelen.
Megjelenés: Mély borostyántól a nagyon sötét vörösesbarnáig terjed, de a legtöbbjük meglehetősen sötét. A hosszas érlelés és az esetleges oxidáció miatt tovább sötétedhet a színe. Tiszta, de majdnem átlátszatlan is lehet. Mérsékelt vagy kevés habja van, tejszíntől a világos cserszínig terjedő színnel, átlagos vagy gyenge habtartóssággal.
Íz: Kellemesen összetett, közepestől az erősig terjedő malátás karakter, gyakran diós, karamelles vagy melasz-szerű ízekkel. Enyhe csokoládés vagy pörkölt malátás ízek elfogadhatóak, de ez soha ne legyen meghatározó. Az egyensúly általában a malátásan édes felé billen, de erősen komlózott változatok is előfordulhatnak, a keserűségérzet az idő előrehaladtával változik. Gyakori a mérsékelttől a magas szintig terjedő gyümölcsös észteresség, mely aszalt gyümölcsös, boros jelleget ölthet. A lecsengése a száraztól a valamelyest édeskésig terjedhet. A hosszas érlelés egy jobbféle, idősebb sherrys, portóis, madeirás oxidációs ízjegyeket hozhat elő. Az alkoholtartalomnak nyilvánvalónak kell lennie, de az nem lehet túlságosan tolakodó. Alacsony diacetil elfogadható.
Kortyérzet: Közepesen testestől a testesig terjed, de a hosszú érlelés következtében csökkenhet a teste, a folyamatos erjedésnek köszönhetően. Az alkoholos melegség gyakran egyértelmű és mindig kívánatos. Alacsonytól mérsékeltig terjedő szénsavasság, az érlelés idejétől és a kondicionálástól függően. Enyhe savasság, valamint fahordós érlelés esetén tanninosság jelenléte elfogadható.
Megjegyzések: Az alkoholtartalma és a karaktere nagyon változó. Ennek a stílusnak a meghatározó minőségi jellemzője az életkor, amely különböző formákban nyilvánulhat meg (komplexitás, oxidáció, bőrös, boros jellegek stb.). Még ha ezek a tulajdonságok más esetben egyébként ízhibának minősülnek is, ha a létrejött sör jól fogyasztható és összetett, akkor ezek a tulajdonságok elfogadhatóak. Azonban semmi esetre sem szabad ezen jellemzők megengedését akként értelmezni, hogy egy ihatatlanul ízhibás sör valahogyan bele illik a stílusba. Az Old Peculier egy jól ismert, de meglehetősen egyedi sörtípus, amely a többi Old Ale-től nagyban különbözik.
Történet: Régen az érlelt ale-eket vagy vágáshoz (blendeléshez) használták vagy önmagában erős ale-ként fogyasztották (’stale’ vagy ’stock’ névvel azokat a söröket illették, melyeket érleltek vagy hosszabb ideig raktároztak). Manapság legalább két határozottan elkülönülő típusa van Nagy-Britanniában, a gyengébb, nem érlelt, csapolt, ami a 4,5% körüli mild-hoz hasonlít, és az erősebben érlelt, melyek gyakran 6-8% vagy akár magasabb alkoholtartalmúak.
Jellegzetes összetevők: Az összetétel változó, bár általában hasonló a brit erős ale-ekhez (17A). A végső stílusprofil kialakítása inkább múlik a kezelésen, mint a sörfőzésen, mivel legfontosabb tényezője az érlelési idő.
Stílus összehasonlítás: Nagyjából átfedi a brit erős ale-t (17A) és a gyengébb angol árpabort (17D), de mindig van egy érlelt karaktere. 7% ABV fölött az Old ale megkülönböztetése az árpabortól némileg önkényes, általában azt jelenti, hogy hangsúlyosabb az érlelt jelleg.
Alapstatisztika:
- OG:
- 1.055 – 1.088
- FG:
- 1.015 – 1.022
- ABV:
- 5.5 – 9.0%
- IBU:
- 30 – 60
- SRM:
- 10 – 22
Kereskedelmi példák: Avery Old Jubilation, Berlina Old Ale, Greene King Strong Suffolk Ale, Marston Owd Roger, Theakston Old Peculier