Összbenyomás: Alacsony sűrűségű, keserű, tölgyfával füstölt történelmi közép-európai búzasör, tiszta erjedési profillal, savanyúság nélkül. Erősen szénsavas, száraz, ‘roppanós’ és frissítő.
Illat: Gyengétől a mérsékeltig terjedő tölgyfás füst a legkiugróbb aromakomponense, de visszafogott és nehezen érzékelhető is lehet. Általában a füstnél gyengébb, de legfeljebb azonos erősségű gyenge fűszeres, gyógynövényes vagy virágos komló aroma is jelen van. A legjobb példákban nyomokban búza is érezhető. Az illat máskülönben tiszta, habár egy gyenge almatermésű észteresség (különösen az érett pirosalma és körte) kedvező. Nem savas. Enyhe kénes karakter jelen lehet.
Megjelenés: Világos sárgától az aranyig terjedő szín kitűnő átlátszósággal. Magas, fodros, fehér, feszes habtartóssága jellegzetes. A homályosság hibának számít.
Íz: A korty kezdetétől mérsékelten gyengétől a közepesig terjedő tölgyfüst íz a lecsengésben is érezhető. A füstízben erőteljesebb lehet, mint illatban. A füst karakter elegáns, nem lehet fanyar és az édesség hatását keltheti. Közepestől erősig tartó keserűség könnyen érzékelhető, ami a korty végén is érezhető. Az egyensúly a keserűség felé billen. Gyenge, de érzékelhető fűszeres, gyógynövényes és virágos komlóíz. A háttérben gyenge búza karakter. Gyenge almatermésű észteresség (érett pirosalma és körte) megengedett. Száraz, ‘roppanós’ lecsengés. Nem savas.
Kortyérzet: Könnyű test, ‘roppanós’ és száraz befejezéssel. A kimondottan erős szénsavasság egy enyhe csípős, bizsergető érzést kelthet. Alkoholmelegség nem érezhető.
Megjegyzések: Grätzerként is ismeretes a németajkú országokban és néhány sörös irodalomban. Tradicionálisan többlépcsős cefrézéssel, hosszú komlóforralással (~2 óra) és több felsőerjesztésű élesztőtörzzsel készítették. Soha nem szűrték, de zselatinnal derítették a palackérlelést megelőzően. Tradicionálisan egy magas, kúp alakú pohárban szervírozták az erőteljes habszerkezethez igazodva.
Történet: Évszázadokkal ezelőtt, mint egyedi stílusként a lengyel Grodzisk városában (a porosz és német kormányzás idejen Grätz néven) fejlesztették ki. A kései 19. és kora 20. században a hírneve és népszerűsége gyorsan terjed a világ más területeire. Kereskedelmi gyártása csökkent a II. világháború után, majd az 1990as években meg is szűnt. Ez a stílusleírás a legnagyobb népszerűségnek örvendő, tradicionális verziót írja le.
Jellegzetes összetevők: Tölgy füstölésű búzamaláta, aminek kevésbé intenzív füstös karaktere van, mint a német Rauchmalz-nak; és szárazabb; ‘ropogósabb’, gyengébb minőségű – a szalonnás/sonkás füstölt ízek nem megfelelőek. Hagyományos lengyel, cseh vagy német komlók. Mérsékelt keménységű szulfátos víz. Tiszta, jól ülepedő felsőerjesztésű élesztő, a német búzasör élesztő nem megengedett.
Stílus összehasonlítás: Erősségben hasonló a Berliner Weisse sörhöz (23A), de sohasem savanyú és jóval keserűbb. Füstölt karakterrel rendelkezik, ami kevésbé intenzív, mint a rauchbier-é (6B). Alacsonyabb sűrűségű, mint egy lichtenhainer (27), de keserűbb és nem savanyú. Keserűbb, mint egy gose (23G), de nem sós és fűszeres.
Alapstatisztika:
- OG:
- 1.028 – 1.032
- FG:
- 1.006 – 1.012
- ABV:
- 2.5 – 3.3%
- IBU:
- 20 – 35
- SRM:
- 3 – 6
Kereskedelmi példák: Live Oak Grodziskie