Összbenyomás: Világos, száraz, keserű német láger, kiemelkedő komlóaromával. Ropogós, tiszta és frissítő, kiváló arany színű és habtartósságú.
Illat: Mérsékelt – mérsékelten magas virágos, fűszeres vagy gyógynövényes komlóillat. Alacsony – közepes gabonás, édes vagy kenyeres maláta karakter, gyakran enyhe mézes vagy pirított krékeres jellemzőkkel. Tiszta erjesztési profil. A komlózás hangsúlyosabb az egyensúlyban, de nem lehet teljesen uralkodó a maláta felett.
Megjelenés: Szalmasárgától a sötét sárgáig terjedő szín, ragyogótól a nagyon tisztáig, krémes, hosszantartó, fehér hab.
Íz: A kezdeti malátás ízen gyorsan felülkerekedik a komló íze és keserűsége, ami száraz, ropogós lecsengéshez vezet. A maláta- és a komlóíz hasonló az illathoz (jellemzők és erősség szempontjából). Közepes – magas keserűség, ami tapadókeserűséget okoz utóízben egy kevés malátás és komlós beütéssel. Tiszta erjesztési profil. Az ásványos víz kiemelheti és hosszabbá teheti a száraz lecsengést. A komló és a malátaíz idővel elhalványulhat, de a sörnek mindig a keserűség felé kell eltolnia az egyensúlyt.
Kortyérzet: Közepes-vékony test. Közepestől az erősig terjedő szénsavasság. Nem érződhet nehéznek. Nem harsány, de lehet ’flinty’, ásványos, éles néhány esetben.
Megjegyzések: A pils modern példái egyre világosabb színűek, szárazabb, élesebb a befejezésük és keserűbbek, ahogy délről észak felé haladunk Németországban, ez gyakran a víz növekvő szulfáttartalmát tükrözi. A Bajorországban található pils kicsit lágyabb keserűséggel rendelkezik, malátásabb ízzel és aromakomló karakterével, de még mindig elég komló van benne és a befejezés elég ropogós ahhoz, hogy megkülönböztesse magát a müncheni világostól (4A). A “pils” szó használata általánosabb Németországban, mint a “pilzenié”, ezzel is megkülönböztetve magát a cseh stílustól, és (egyesek szerint) tiszteletet mutatva iránta.
Történet: A cseh pilzeni átvétele, amelyet a németországi sörfőzés lehetőségeire szabtak, különösképpen a magasabb ásványianyag tartalmú vizek és a hazai komlófajták használata révén. Először az 1870-es évek elején főzték Németországban. A 2. világháború után vált egyre népszerűbbé, ahogy a német sörfőző iskolák a modern technológiákat kezdték el kihangsúlyozni. Sörtestvérével, a cseh pilsenivel együtt ez az őse a napjainkban legszélesebb körben gyártott sörstílusnak.
Jellegzetes összetevők: Kontinentális pilzeni maláta. Tradicionális német komlófajták. Német láger élesztő.
Stílus összehasonlítás: Testben vékonyabb, halványabb színű, szárazabb, ropogósabb és jobban leerjesztett, hosszabban tartó keserűséggel és nagyobb szénsavassággal rendelkezik, mint a cseh prémium világos láger (3B). Komlósabb karakterű, malátásabb és keserűbb, mint a nemzetközi világos láger (2A). Komlósabb karakterű és keserűbb, szárazabb, ropogósabb befejezéssel rendelkezik, mint a müncheni világos (4A). A világos (helles) malátásabb, de hasonló karakterű, mint a német pils.
Alapstatisztika:
- OG:
- 1.044 – 1.050
- FG:
- 1.008 – 1.013
- ABV:
- 4.4 – 5.2%
- IBU:
- 22 – 40
- SRM:
- 2 – 4
Kereskedelmi példák: ABK Pils Anno 1907, Jever Pilsener, König Pilsener, Paulaner Pils, Bierstadt Slow-Pour Pils, Rothaus Pils, Schönramer Pils, Trumer Pils