Összbenyomás: Szőke, keserű, komlós asztali sör, amely nagyon száraz és erősen szénsavas. Az egyensúlyban levő agresszív gyümölcsös-fűszeres belga élesztő karakter és a magas keserűség adja a gerincét, lágy, támogató gabonás-édes maláta ízekkel és fűszeres-virágos komlóprofillal.
Illat: Közepesen alacsonytól közepesen magasig terjedő gyümölcsös-fűszeres belga élesztő karakter, közepesen alacsony vagy közepes fűszeres vagy virágos komlóval, ritkán ráerősíthetnek könnyű gyógynövényes vagy citrusos fűszerek hozzáadásával. Alacsony és közepesen alacsony maláta háttér, kenyeres, krékeres, gabonás vagy könnyű mézes jegyekkel. A gyümölcsösség megjelenése nagyon változatos lehet (alma, körte, grapefruit, citrom, narancs, őszibarack, sárgabarack). A fenolok általában olyanok, mint a feketebors vagy a szegfűszeg. Rágógumis illat nem megfelelő.
Megjelenés: Halványsárgától közepes aranyig terjedő színű. Általában jó tisztaság, közepes méretű, tartós, fehér habbal, jellegzetes csipkével a pohár falán.
Íz: A kezdeti malátás íz könnyű, és mézes keksz, kenyeres vagy krékeres jellegű. Gabonás, de csak lágyan malátás kortyközepi szájérzet, ropogós, száraz, komlós-keserű lecsengés. Mérsékelt fűszeres vagy virágos komló íz a szájban. Mérsékelt észterek, amelyek hasonló jellegűek az illathoz. Könnyű vagy közepes fűszeres fenolok, ahogy az illatában is megtalálhatók. Közepes és magas keserűség, amelyet a szárazság is kihangsúlyoz. Az élesztő és komlókarakter az utóízig kitart.
Kortyérzet: Gyenge-közepestől közepesig terjedő test. Lágy. Közepesen erőstől erősig terjedő szén-dioxid tartalom, lehet kissé szúrós. Nem szabadna alkoholos melegséget érezni.
Megjegyzések: Gyakran nincsen címkézve vagy nem érhető el a szerzetesrenden kívül, vagy rendszertelenül főzik. Szerzetesek sörének vagy barátok sörének is hívhatják. Erősen leerjedt, általában 85%-kal vagy még többel.
Történet: Noha a trappista sörfőzdékben hagyománya van az alacsonyabb erősségű sör főzésének, ami a szerzetesek napi adagjához tartozik, a keserűbb, világosabb sör, amit ez a stílus leír egy viszonylag modern, a mostani ízlést tükröző találmány. A Westvleteren először 1999-ben főzte az övékét, ami végül leváltotta a régebbi alacsonyabb sűrűségű termékeket. Jellegzetes összetevők: Pilzeni maláta, belga élesztő. Kontinentális komlók.
Stílus összehasonlítás: Olyan, mintha a német pils (5D) típusnak a felsőerjesztésű, belga értelmezése lenne - világos, komlós és jól leerjesztett, mellette hozza a tipikus belga élesztő jelleget. Kevesebb édesség, nagyobb leerjesztettség, kevesebb olyan malátával, ami jelleget ad, és nagyobb komlóirányultság jellemzi, mint a belga világos ale-t (24B). Inkább egy kisebb, erősebben komlózott belga tripel (a keserűségével és a szárazságával, 26C), mint egy kisebb belga blond ale (25A).
Alapstatisztika:
- OG:
- 1.044 – 1.054
- FG:
- 1.004 – 1.010
- ABV:
- 4.8 – 6.0%
- IBU:
- 25 – 45
- SRM:
- 3 – 5
Kereskedelmi példák: Chimay Gold, La Trappe Puur, Russian River Redemption, St. Bernardus Extra 4, Westmalle Extra, Westvleteren Blond