Összbenyomás: Halvány, ködös belga búzasör, fűszerekkel, amelyek kiemelik az élesztő karaktert. Finom, enyhén fűszerezett, mérsékelt erősségű ale, amely frissítő nyári ital magas szénsavtartalmával, száraz lecsengésével és könnyű komlósságával.
Illat: Mérsékelt malátás édeskés illat, gyakran könnyű méz vagy vanília érzettel. Könnyű gabonás, fűszeres búzaaroma. Mérsékelten parfümös-citromos koriander, gyakran összetett gyógynövényes, fűszeres vagy borsos háttér érzettel. Mérsékelt zamatos, citrusos, narancsos gyümölcsösség. Kevés fűszeres- gyógynövényes komlóaroma lehet, de általában nincs jelen. A fűszereknek gyümölcsös, virágos és édes aromákkal kell keveredniük, és nem lehetnek túl erősek.
Megjelenés: Nagyon világos szalmasárgától a világos arany színig. A sör nagyon zavaros a keményítőtől vagy az élesztőtől, ami tejes, fehéres-sárga megjelenést ad. Sűrű, fehér hab. A habtartósságnak elég jónak kell lennie.
Íz: Kellemes kenyeres, gabonás malátás íz, gyakran néz vagy vanília karakterrel. Zamatos, narancs-citrom gyümölcsösség. Gyógynövényes-fűszeres ízek, citromos-korianderes, vagy egyéb fűszeres jelleggel, de nem tolakodóan, egyensúlyban maradva. Fűszeres-földes komlóíz egészen kevés, vagy semmi, ha észrevehető, sohasem áll a fűszerek útjába. A komló keserűsége alacsony vagy közepesen alacsony, és támogatja a gyümölcsök és fűszerek frissítő ízét. Frissítően ropogós, száraz lecsengéssel, keserű vagy durva utóíz nélkül.
Kortyérzet: A közepesen könnyűtől a közepesig tartó testesség, gyakran bársonyos és krémes. Pezsgős karakterisztika az erős karbonátosságtól. Frissítő a szénsavasságtól, száraz, a befejezésben hiányzik a keserűség. Nem nyers vagy fanyar. Nem szabad túlságosan száraznak, vagy vékonynak lennie, de nem lehet sűrű vagy nehéz sem.
Megjegyzések: A történelmi változatokban lehetett némi tejsav-savanyúság, de ez hiányzik a friss, modern változatokból. A fűszerezésnek van némi változatossága, de nem szabad túlzásba vinni. A különböző eredetű korianderek nem megfelelő sonkás vagy zelleres karaktert adhatnak. A sör általában romlandó, ezért a fiatalabb, frissebb, megfelelően kezelt példányok a legkívánatosabbak. Az édesség benyomása gyakran az alacsony keserűségnek, nem pedig a maradék cukornak köszönhető. A legtöbb példa körülbelül 5% alkohol tartalmú.
Történet: A Leuven környéki középkori belga fehér sörök egyik csoportja, 1957-ben kihalt, majd 1966-ban Pierre Celis újjáélesztette, ami a Hoegaarden lett. Miután a Hoegaardent felvásárolta az Interbrew, a stílus gyorsan növekedett, és sok hasonló terméket inspirált, amelyek a stílus Celis újraalkotására vezethetők vissza, nem pedig az elmúlt évszázadokra.
Jellegzetes összetevők: Malátázatlan búza (30-60%), a fennmaradó világos árpamaláta. Egyes változatok akár 5-10% nyers zabot vagy más malátázatlan gabonát is használnak. Hagyományosan koriandermagot és szárított curaçaó narancshéjat használ. A pletykák szerint más titkos fűszereket is használnak egyes verziókban, csakúgy, mint az édes narancshéjat. Enyhe gyümölcsös-fűszeres belga ale élesztő.
Stílus összehasonlítás: Alacsony keserűségi szint egyensúlyban van, mint a német világos búzasörnél (10A), de a fűszer és citrus karakter inkább az adalékanyagokból származik, mint az élesztőből.
Alapstatisztika:
- OG:
- 1.044 – 1.052
- FG:
- 1.008 – 1.012
- ABV:
- 4.5 – 5.5%
- IBU:
- 8 – 20
- SRM:
- 2 – 4
Kereskedelmi példák: Allagash White, Blanche de Bruxelles, Celis White, Hoegaarden White, Ommegang Witte, St. Bernardus Wit