Összbenyomás: Sötét, pörkölt, testes stout, elég édességgel, ami támogatja a zab karakterét. Édessége, kiegyensúlyozottsága és a zab érzete jelentősen eltérhet.
Illat: Enyhe gabonás, pörkölt, kávé szerű karakter, enyhe malátás édességgel, ami alátámaszthatja a tejszínes eszpresszó benyomást. Alacsony vagy közepesen magas gyümölcsösség. Közepesen alacsony földes vagy virágos komlóaroma opcionális. Az enyhén gabonás-diós zab illat opcionális. Diacetil tipikusan nincs, de legfeljebb közepesen alacsony lehet.
Megjelenés: Színe a barnától a feketéig terjed. Vastag, krémes, sokáig tartó, cserszínűtől barnáig terjedő hab jellemzi. Színe miatt átlátszatlan, de amúgy tiszta.
Íz: Ugyanaz, mint az illat, enyhe pörkölt kávé, tejeskávé, vagy tejszínes eszpresszó íz, alacsony, vagy mérsékelten magas gyümölcsösség. A zab pirítós-diós, gabonás vagy földes jegyeket adhat. Közepes keserűség. Közepesen édes, vagy közepesen száraz befejezés, ami befolyásolja az egyensúlyérzetét. Malátás, pörkölt, diós utóíz. Közepesen alacsony földes vagy virágos komló íz opcionális. Közepesen alacsony diacetil opcionális, de jellemzően nincsen.
Kortyérzet: Közepesen testestől a meglehetősen testesig terjed, sima, lágy, bársonyos, a zabtól már-már olajos jelleggel. Krémes. Közepes vagy közepesen magas szénsavasság. Az erősebb verzióknak lehet enyhén melegítő hatása.
Megjegyzések: Pontozáskor engedjünk teret a különbségeknek az egyensúlyban és az értelmezésben. Az amerikai változatok inkább komlósabbak, kevésbé édesek és kevésbé gyümölcsösek, mint az angol változatok. A keserűség, édesség és a zab érzete szintén változó. Kevés zab használata lágyságot adhat a sör testének és gazdagíthatja az ízét, míg a sok zab intenzíven megjelenik a sör ízében és már-már olajossá teszi azt, szárazabb befejezést adva.
Történet: Az 1900-as években a tápláló vagy a betegek számára készített stout fajtáiánál használtak zabpelyhet alapanyagként, kialakulása hasonló az édes stoutokhoz (16A), ahol tejcukrot használtak. Az eredeti skót változat jelentős mennyiségű zabmalátát használt. Később egy rosszabb időszakon ment keresztül, amikor néhány angol sörfőző nagy adag zabot adott a főzetéhez csak azért, hogy marketing célokból elmondhassa, “egészséges” zab stoutot készít. A legnépszerűbb Angliában a két háború között volt, majd exportként éledt újra a kézműves sör idejében, ami segített abban, hogy elfogadják, mint népszerű, modern amerikai kézműves sörstílust, amelyik figyelemre méltó (és nem szimbolikus) zabmennyiséget használ.
Jellegzetes összetevők: Pale, karamell és sötét pörkölt maláták (gyakran csokoládé) és gabonák. Zabpehely vagy zabmalátát (5- 20% vagy több). Komlót elsősorban a keserűség miatt használnak. Használhatnak sörfőző cukrot vagy szirupot. Angol ale élesztő.
Stílus összehasonlítás: Leginkább az ír extra stout (15C) és az édes stout (16A) keresztezéseként írható le, zab hozzáadásával. Számtalan változata létezik, az édesebbtől, amelyik leginkább az édes stoutra hasonlít, csak zabpehely hozzáadásával tejcukor helyett, a szárazabbig, amelyik pedig a diósabb, ízgazdagabb ír extra stoutra hasonlít. Viszont mindkét esetben a testesség és a kortyérzet a hangsúlyos.
Alapstatisztika:
- OG:
- 1.045 – 1.065
- FG:
- 1.010 – 1.018
- ABV:
- 4.2 – 5.9%
- IBU:
- 25 – 40
- SRM:
- 22 – 40
Kereskedelmi példák: Anderson Valley Barney Flats Oatmeal Stout, Broughton Stout Jock, St-Ambroise Oatmeal Stout, Samuel Smith Oatmeal Stout, Summit Oatmeal Stout, Young’s London Stout