Összbenyomás: Komlós, mérsékelten erős, jól leerjesztett világos angol ale száraz lecsengéssel, komlós illat- és ízjegyekkel. A legjobb ízprofilt a klasszikus brit alapanyagok adják.
Illat: Mérsékelt – mérsékelten erős komlós illatok, ami jellemzően lehet virágos, fűszeres-borsos vagy citrusos-narancsos. Enyhén hidegkomlós aroma elfogadható, de nem kötelező. Közepesen alacsony – közepes kenyeres vagy kekszes maláta illat, előfordulhat mérsékelten alacsony karamellszerű vagy pirítós jellegű malátás illat. Alacsony – mérsékelt gyümölcsösség elfogadott. Enyhe kénes illatjegyek opcionálisok.
Megjelenés: A színskála az aranyszínűtől a mély borostyán színig terjed, de a legtöbb esetben meglehetősen halvány színű. Tisztának kell lennie, bár a szűretlen hidegkomlós verziók lehetnek egy kicsit zavarosak. Mérsékelt méretű, tartós törtfehér hab.
Íz: A komlóíz közepestől magas intenzitásig terjed, mérsékelttől a határozott szintig tartó komlókeserűséggel. A komlóíznek és illatnak passzolnia kell egymáshoz (virágos, fűszeres-borsos vagy citrusos-narancsos). A malátaíz a közepesen alacsonytól a közepesig terjed, valamelyest kenyeres, esetleg könnyed, közepesen könnyed kekszes, pirított kenyeres, tejkaramella vagy karamellás jegyekkel. Közepesen alacsony – közepes mértékben gyümölcsös. A lecsengés közepesen száraz – nagyon száraz, a keserűség kitart az utóízben is, de nem lehet éles. Az egyensúly a komlósság irányába tolódik el, de a malátaíznek támogatónak kell lennie. Ha magas szulfáttartalmú vizet használtak, akkor ásványos íz, száraz befejezés, kevés kénesség és hosszan tartó keserűség jellemzi. Egy kevés tiszta alkoholos íz észrevehető az erősebb verziókban.
Kortyérzet: Bársonyos, közepesen könnyűtől a közepes testességig, nélkülözi a komlóból eredő fanyarságot. A közepes – közepesen erős széndioxid-tartalom száraz érzetet kölcsönözhet a támogató malátásság ellenére. Enyhe, selymes alkoholmelegség érezhető az erősebb verziókban.
Megjegyzések: Az IPA tulajdonságai, úgymint a jó leerjesztettség és az erős komlózás, fontosak voltak ahhoz, hogy megfelelő minőségben érkezzen meg a sör Indiába. Azért, mert az IPA-kat így szállították, ez nem jelenti azt, hogy más söröket, mint pl. a portert, nem vitték Indiába. Az IPA-t arra találták ki, hogy Indiába küldjék, ami abban nyilvánult meg, hogy az IPA-kat erősebben komlózták, mint más tartós söröket és az alkoholtartalma is szokatlanul magasnak számított.
Több modern IPA-nak címkézett példány meglehetősen gyenge erősségű. A CAMRA szerint „a 3.5% körüli alkoholtartalommal bíró IPA-nak hívott sörök nem felelnek meg a stílusnak”. Marton Cornell angol sörtörténész úgy jellemezte, hogy „ezek a sörök nem igazán megkülönböztethetőek a hagyományos bitter-ektől”. Végül úgy gondoltuk, hogy iránymutatásként inkább ezekre a forrásokra támaszkodunk, mint arra, amit néhány újabb brit sörfőzde IPA-nak nevez. Jó tisztában lenni ezzel, hogy a brit sörpiacon jelenleg ez a két fő értelmezése van az IPA-nak.
Ezek a sörök hosszan használt tölgyfa cask hordókban voltak szállítva, így a tölgyes vagy Brettes íz nem felel meg a stílusnak.
Történet: Eredetileg egy londoni pale ale volt, amit az 1700-as évek végétől szállítottak Indiába. Nem George Hodgson a Bow Brewery-től alkotta meg ezt a stílust, de ő volt az első ismertebb sörfőző, aki uralta a piacot. Egy kereskedelmi vita után, Samuel Allsopp az East India Company-től újrateremtette (és áttervezte) a sört 1823-ban, burton-i, szulfátban gazdag vízzel. Az India Pale Ale elnevezés 1830 körülig nem volt használatos. A sör erőssége és a népszerűsége is csökkent az idők során, a stílus gyakorlatilag eltűnt a XX. század második felében. Amíg az erősebb, Burton típusú IPA-k megmaradtak, az elnevezést szintén használták a komlósabb, alacsonyabb fajsúlyú, gyakran palackozott termékekre is (ez a trend folytatódott néhány modern angol példányra is). A stílust – immár, mint craft beer-t – az 1980-as években újra felfedezték azzal a tartalommal, amit az itt lefektetett irányelvek leírnak.
Az újabb verziókat a klasszikus verziók inspirálták, de ne gondoljuk azt, hogy ezek a közvetlen leszármazottjaik, ugyanolyan jellemzőkkel. A White Shield valószínűleg a leghosszabb felmenő-ággal rendelkező sör, egészen az erős Burton IPA-kig nyúlik vissza a története, amelyeket még 1829-ben főztek először.
Jellegzetes összetevők: Pale ale maláta. Angol komlók, elsősorban aromakomlóként. Jó erjesztő-képességű brit élesztő. Néha használnak finomítottcukrot is. Egyes típusoknál megfigyelhető a szulfátos karakter, a Burton-jellegű víznek köszönhetően.
Stílus összehasonlítás: Általában véve több aromakomlót tartalmaz, illetve kevésbé gyümölcsös és karamelles, mint a british pale ale-ek, illetve a bitter-ek. Kevésbé komló-intenzív és hangsúlyosabban malátás, mint a tipikus amerikai IPA-k (21A).
Alapstatisztika:
- OG:
- 1.050 – 1.070
- FG:
- 1.010 – 1.015
- ABV:
- 5.0 – 7.5%
- IBU:
- 40 – 60
- SRM:
- 6 – 14
Kereskedelmi példák: Berkshire Lost Sailor IPA, Fuller’s Bengal Lancer, Marston’s Old Empire IPA, Meantime London IPA, Thornbridge Jaipur, Worthington White Shield