Összbenyomás: Kiegyensúlyozott, világos, magas szénsavszintű és frissítő ale, a forró klimatikus viszonyokhoz jól illeszkedve. Meglehetősen keserű, mérsékelt gyógynövényes – fűszeres komlózással és almás észterességgel. Selymes, semleges maláta ízek, teltebb testtel, de ropogós, jól leerjesztett lecsengéssel.
Illat: Meglehetősen lágy, tiszta illatú, az észtereknek, komlóknak, a malátának és az élesztőnek kiegyensúlyozott elegye, mindegyik alkotó mérsékelt, illetve alacsony intenzitással bír. Az észterek többnyire körtés, almás, esetenként kissé banános jelleget öltenek. A komlók földes, füves, vagy a tipikus vashoz hasonlító „Pride of Ringwood”-os illatokat hordoznak. A malátásság a semleges gabonástól a mérsékelten édesen át a kissé kenyeres jellegig váltakozhat, a karamelles illat nem kötelező. A nagyon friss söröknek lehet egy kevés élesztős, kénes illata.
Megjelenés: Mély sárgától a világos borostyánig terjedő, legtöbbször közepesen aranyszín. Nagy fehér erős és tartós hab, apró buborékokkal. A magas szénsavtartalom miatt jól észrevehetően pezsgős. Ha ülepítve van, akkor ragyogó tisztaságú, de általában élesztővel együtt van kitöltve, és így zavaros megjelenésű lesz. Valójában nem lenne zavaros, ha az élesztőt nem kavarnák fel a kitöltésnél.
Íz: Közepes - alacsony kerek, gabonástól a kenyeresig menő malátaíz, alapvetően eredetileg enyhe malátás édesség, de közepes – közepesen erős keserűség jelentkezik a szájpadlás közepén, hogy ellensúlyozza a malátás ízjegyeket. Jellemzően nincs karamelles íz. Jól leerjesztett, ezáltal száraz, ropogós befejezést és hosszan tartó keserűséget biztosítva, viszont mégis testes benyomást kelt. Közepestől a közepesen erősig terjedő komlós íz, valamelyest földes, esetleg gyógynövényes, gyantás, borsos vagy vasszerű – de nem virágos – ízjegyekkel, amely az utóízben is kitart. Közepesen magas – közepesen alacsony szintek közötti észteresség, leginkább körtés, almás. Lehet banános is, de ez soha nem lehet domináns. Egy kicsit lehet ásványos, kénes jellegű, különösen akkor, ha élesztős. Nem szabad íztelennek lennie.
Kortyérzet: Magas – nagyon magas széndioxid-tartalom, a buborékok kitöltik a szájüreget, friss, csípős, szénsavas érzetet adva. Közepes – közepesen nagy test, ami inkább a testesség felé tendál, amennyiben élesztővel van kitöltve. Selymes, de szénsavas. Az erősebb verzióknál előfordulhat egy enyhe alkoholmelegség, de az alacsonyabb alkoholtartalmúaknál nem. Nagyon jól leerjesztett, nem lehet benne semmi maradékcukor.
Megjegyzések: A Coopers 1862 óta főzi a zászlóshajónak számító Sparkling Ale-t bár a megnevezés az évek alatt változott. Manapság a sör ragyogó tisztaságú, amennyiben ülepítve van, bár a vendéglátósok gyakran azt csinálják, hogy a sör nagy részét kitöltik a pohárba, ezután felrázzák az üveget majd az összes bennmaradt élesztőt kiürítik a pohárba. Egyes vendéglátóegységekben az üveg végig van gurgatva a kocsmán. Ha csapra verik, akkor a sörfőzde megkéri a vendéglátóst, hogy fordítsa fel a KEG hordót, hogy felkavarodjon az élesztő. Ennek a sörstílusnak a zavaros megjelenése már egy újkori fogyasztói preferenciának tűnik. Minden esetben természetesen van szénsavasítva, még a KEG-es kiszerelésnél is. Korunk egyik ale söre, legjobb frissen.
Történet: A sörfőzéssel kapcsolatos történelmi adatok szerint a legtöbb 19. századi ausztrál sör a csapolt XXX (mild) és a porter volt. A palackos ale söröket eredetileg avégett találták ki, hogy versenyre keljen a brit sörfőzdékben – mint pl.: Bass vagy a Wm Younger’ Monk-ban – készült import palackos pale ale-ekkel. A huszadik század elején a palackos pale ale-ek kimentek a divatból és a „könnyedebb” lágerek vették át a helyüket. Sok ausztrál habzó ale és pale ale címkéjén az ale megnevezés szerepelt, habár ezek alsó erjesztésű láger sörök voltak, de nagyon hasonló receptúrával, mint azok az ale-ek, amiket kiszorítottak. A dél-ausztráliai Adelaide városában működő Coopers az egyetlen sörfőzde, aki a habzó ale stílust még gyártja.
Jellegzetes összetevők: Enyhén aszalt kétsoros világos malátából készül, láger malátát is lehet használni. Kis mennyiségben kristály maláta megengedett csak a szín beállítása végett. Az újabb verziókban nem használnak pótanyagokat, nádcukrot is csak palackozó-cukorként a szénsavval telítés miatt. A történelmi verziókban 45%-ban 2-soros malátát, 30%-ban nagyobb proteintartalmú (6-soros) malátát és kb. 25%-ban cukrot adtak hozzá a nitrogén-tartalom hígítása miatt. Eredetileg ausztrál komlókat használtak fel úgymint a Cluster-t és a Goldings-t egészen addig, amíg az 1960-as évek közepétől Pride of Ringwood át nem vette a helyüket. Jó erjesztő-képességű Burton típusú élesztővel erjesztik (tipikusan ausztrál élesztőtörzs). A felhasznált víz paraméterei változóak, jellemzően alacsony karbonát és mérsékelt szulfáttartalom.
Stílus összehasonlítás: Felületesen hasonlít csak az angol pale ale-ekre, sokkal szénsavasabb, kevesebb karamelles jelleggel, kevesebb aromakomlózással, reprezentálva az élesztő és a komlófajták jelenlétét. Keserűbb, mint amit az IBU érték alapján várnánk, ami a jobb leerjesztettségnek köszönhető. Alacsony végsűrűség (FG) jellemzi, és valamelyest durvábban komlós.
Alapstatisztika:
- OG:
- 1.038 – 1.050
- FG:
- 1.004 – 1.006
- ABV:
- 4.5 – 6.0%
- IBU:
- 20 – 35
- SRM:
- 4 – 7
Kereskedelmi példák: Coopers Sparkling Ale